Néha szinte megfoghatónak érezzük Isten jelenlétét, máskor pedig olyan, mintha elrejtőzött volna. Különösen akkor tűnhet távolinak a Mindenható, ha elveszítünk valakit, akit szeretünk. Pedig hitünk szerint Isten ilyenkor is mellettünk van, és elkíséri az úton azt is, aki eltávozott közülünk. Mindez kifejezésre jut az evangélikus temetési liturgiában, melynek alapja a halál elkerülhetetlenségének tapasztalata és a feltámadásba vetett reménység.
Az ember halandó. A Biblia ezt a tényt a teremtés rendjének látja. Az ember Isten teremtménye, így ő is része a halandóságnak, mint minden más teremtmény. A halandóság megkülönbözteti a Teremtőjétől, aki halhatatlan. A halandóság az embert mindig arra figyelmezteti, hogy Istentől, a Teremtőtől függ az élete, hogy az élet Isten ajándéka. A halálban az ember visszaadja életét a Teremtőnek. Mindez Isten tervének része, melynek értelmét, teljességét az ember még nem ismeri. Ha az ember bízni tud Istenben, akkor a halálban is rábízza magát, még akkor is, ha a halál kiismerhetetlen marad előtte. Az Isten iránti bizalom adhat az embernek bátorságot akkor, amikor életét a halálban Teremtője kezébe teszi. A másik emberért odaadott élet így lesz a szeretet és a bizalom legnagyobb tette.
Szeretnénk a gyászolók mellé állni ebben a nehéz élethelyzetben és szeretnénk rámutatni arra, hogy Jézus Krisztus mindannyiunkért bejárta a legmélyebb emberi utat, feltámadásával pedig mindannyiunknak örök életet akar adni. Ezzel a hittel állunk a gyászolók mellé és végezünk temetési szertartást. A vigasztalás és bátorítás evangéliumát szólaltatjuk meg a temetésen.
A temetés időpontjának egyeztetéséhez javasoljuk a lelkészt a temetői ügyintézéssel egyidőben felhívni. Így elkerülhetők az időpontütközések. Ezt követően egy személyes találkozásra is szükség van a lelkészi hivatalban, hogy a temetési anyakönyvhöz szükséges adatok felvétele megtörténhessen és a temetés részletei is megbeszélésre kerüljenek.