Kedves Olvasó!
Amikor kezembe került a Kaposvári Evangélikus Nőegylet naplója, megalakulásának jegyzőkönyve és alapító okirata, a történelem lapjai nyíltak ki előttem. Egyrészt Magyarország történelme, másrészt a Kaposvári Evangélikus Gyülekezet történelme, ezen belül pedig a Nőegyleté is. Egy személyes, sajátos hangvétellel megfogalmazott érdekes világot ismertem meg, amelyben megszólal az Isten iránti elkötelezett hit, az Egyházért a Gyülekezetért és a rászorulókért való tenni akarás.
Kérlek, engedd meg nekem, hogy egy rövid időre Téged is bevezesselek ebbe a világba. Annak érdekében, hogy az idők és a napló hangulatát minél jobban át tudjam adni, gyakran idéztem az eredeti szöveget, vagy alkalmaztam szóhasználatát.
Nőegylet rövid története
A Kaposvári Evangélikus Egyházközség 1916-os önállósodását követően , 1917. szeptember 30-án megtartotta alakuló ülését a Kaposvári Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség Nőegylete. A Nőegyletnek 8 alapító tagja, 32 rendes tagja és 4 pártoló tagja lett, köztük Takáts Béla, a gyülekezet első lelkésze is.
Elfogadták az alapszabályt, melyben meghatározták céljaikat és megválasztották tisztségviselőiket.
Céljaik a következők voltak: „Evangélikusság érzésének fejlesztése, templom – s ha majd lesz az iskola – felszerelésének pótlása, kiegészítése, szegény sorsú iskolás gyermekek felruházása és tanszerekkel való ellátása; az egyház egyéb céljaira való adakozás; diakonissza-egylet szervezése; vallásos estek szervezése.”
Első tisztségviselők: Elnök: Kring Miklósné, alelnökök: Fleischacker Gusztávné és dr. Rezsek Gyuláné voltak. Választottak még jegyzőt, aljegyzőt, pénztárnokot, tagságidíj beszedőt és 15-20 főből álló választmányt, amely intézte a folyó ügyeket..
A tagságra nézve meghatározták: „Dísztag lehet az az egyháztag, akit a közgyűlés felkér, vagy megválaszt, alapító tag lehet, aki a nőegylet pénztárába 50 koronát befizet, rendes tagja lehet minden ágostai hitvallású evangélikus vallású nő, aki a 15. életévét betöltötte és az egylet céljaira legalább 4 koronát befizet, leányok pedig 2 koronát.”
„Az elnökség indítványozza, hogy dísztagul főtisztelendő és méltóságos Kapi Béla püspök urat óhajtja felkérni.”
A Nőegylet a Magyar Királyi Belügyminisztériumnál bejelentett és nyilvántartott egyesület lett, beszámolási kötelezettséggel.
Az 1946. április 7-én tartott éves közgyűlésen már jelen van Dubovay Géza –akkor még- helyettes lelkész. A jegyzőkönyv tanúsága szerint hálát adnak Istennek „…azért a nagy kegyelemért, hogy az élet-halál harcban megmentette szép templomunkat a pusztulástól. Sértetlenül áll Isten háza, mi dicsőítjük hatalmát…”
Az 1948. április 6-i jegyzőkönyvben dr. Rezsek Gyuláné, egykori alelnök a következőképpen emlékezett vissza: „… nehéz feladatunk volt a dúló háború közepette a még ismeretlen hittestvéreink felkutatása, a háború sújtotta szegény sorsúak támogatása. …A legnagyobb önmegtagadást kívánta meg a Nőegylet minden tagjától, úgy lelkiekben, mint anyagiakban… De a jó Isten lelke e kis női csapat által elvégezte…, azok közösségünkbe való bekapcsolása is élő tanúságot tett.”
Templomunk építését, berendezések és felszerelések vásárlását, majd az adósság visszafizetését kulturális- és vallási estek szervezésével, tombolaestek bevételei által jelentős anyagiakkal tudták támogatni. Közben nem feledkeztek meg a szegények rendszeres segélyezéséről, a hívek látogatásáról sem. 1944-ben néhányan a honvédelmi munkában is részt vettek. Nagy mennyiségű szövetanyagokat, fonalakat szereztek be, amelyekből iskolás konfirmandus gyerekeknek, menekülés, vagy fosztogatás következében szomorú helyzetbe jutott felnőtteknek, katonáknak készítettek ruhákat. A népjóléti miniszter és Kaposvár polgármestere felhívására 5 fő jelentkezett árva gyermekek vállalására.
Ez volt az utolsó bejegyzés a Nőegylet naplójában. Ekkor már folyt az egyházak üldözése, a vallási szervezetek betiltása.
Nőegylet jelene
2012-ben a múlt emlékein szerveződött újjá a Nőegylet Pongráczné Győri Boglárka vezetésével. A tagok száma 15 és 20 fő között váltakozik. Célunk, hogy segítsük a gyülekezet életét, közösséggé formáljuk a nőtestvéreket. Havi rendszerességgel tartjuk alkalmainkat, amelyek során megismerkedtünk már a Biblia női alakjaival. Sorra vettük az evangélikusok helyzetét a világban, megvizsgáltuk, hogy miben hasonlítanak ránk magyarokra és miben mások. Áttekintettük, hogy Magyarországon miként ment végbe a reformáció. Kik voltak hősei, áldozatai. Megismertük, hogy a XX. század keresztényüldözése miként formálta az evangélikus egyházat, sorra vettük a hitükért bátran kiálló lelkészeket és munkásságukat. Megismerkedtünk ének kincseinkkel is.
Szervezzük a nőegyleti karácsonyi vásárokat. A bevételből támogattuk már a gyülekezet és az ifjúság céljait. Oltárterítőt készíttettünk, a padok párnáinak és a szőnyegek megújításába is segítettünk. Adományok gyűjtésében, csomagolásában, vettünk részt. Segítjük a gyülekezeti rendezvények lebonyolítását, ahol elsősorban „háziasszonyi” teendőket látunk el. Keressük a kapcsolatot más evangélikus gyülekezetek nőtagjaival.
Kötetlen összejöveteleink is vannak, ahol csupán egymásra figyelünk. Kirándulásaink során a szórakozás mellett történelmi és kulturális ismereteinket is igyekszünk bővíteni.
Más időket élünk, mint elődeink. Szeretnénk azonban, hogy ne menjen feledésbe mindaz, amit ők a nehéz időkben elvégeztek értünk is, hogy nekünk szép templomunk, lelki otthonunk lehessen. Előttünk más feladatok állnak. Kérjük Istent, tegyen képessé bennünket arra, hogy meglássuk a tennivalókat és késszé, hogy meg is tegyük mindazokat, amelyeknek elvégzése most a mi dolgunk!
„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.”
Jakab 1:22.
Erős vár a mi Istenünk!
Kissné Keczeli Gyöngyi