Erdei-Vigh Évának hívnak.
Még nem tudom, milyen is lesz presbiternek lenni, de azt már tapasztaltam, milyen a Kaposvári Evangélikus Gyülekezet tagjaként élni. 2017. március 19-én léptem be először a templomunk kapuján útkeresőként. Más felekezetből érkeztem, nem találtam addig a közösséget, amelyben otthonra lelhetek, a hitünk megélésében társakra találok. Gyülekezetünk akkori lelkészeivel korábbról ismertük már egymást, Reformáció ünnepén pedig ültem is ezekben a padokban. Mégis, azon a napon megérkeztem. Az istentisztelet végeztével Máté úgy köszöntött, „Isten hozott”! Második vasárnap pedig Bogi jegyezte meg a kézfogásnál, hogy „ha másodszor vagy itt, az nem lehet véletlen”. És valóban nem volt az. Szívbéli közösség fogadott. Szeretettel köszöntöttek a gyülekezeti tagok először engem, később a családomat is. Eleinte csak résztvevők voltunk a gyülekezet programjain, később egyre több lehetőséget kaptam arra, hogy segíthessek ezeken az alkalmakon. Velünk örültek a családunk bővülésekor, és segítenek abban, hogy gyermekeink ne csak a közvetlen családunkhoz, hanem a közösségünkhöz is tartozhassanak. Ők már evangélikus keresztségben részesültek Andika segítségével, idősebb fiunk pedig jelenlegi lelkészünk, Gábor mellett evangélikus konfirmáló lett. Pár évvel ezelőtt, a gyülekezetünk alapítványa felkért, hogy kuratóriumi tagként segítsem a munkáját, amit örömmel vállaltam el. 2024-ben, amikor pedig éppen csak 7 éve, hogy a gyülekezet befogadott, presbiterré választottak. A szó, ami először eszembe jutott ennek kapcsán, hogy hihetetlen. Hiszen sok olyan család van a gyülekezetben, amelyek több generáció távlatából tartoznak ide. Ugyan sosem kezeltek „érkező”-ként, mégis az vagyok. A hálámat viszont ki sem tudom fejezni azért, ahogy befogadott bennünket a közösség. Ugyanezzel a feléjük fordulással köszöntöm az új tagokat, és biztosítom őket arról, hogy jó helyre, szeretettel és hittel ragasztott gyülekezetbe érkeztek. Az összetartozás, egymásra figyelés és gondoskodás pótolhatatlan a ma embere számára. Szolgálatommal szeretném a közösségünknek meghálálni, hogy otthonra találtam közöttük.